A munkáltatójukkal szemben a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt (felmondás, azonnali hatályú felmondás) pert indító munkavállalók számára sok esetben még mindig nem teljesen világos, hogy milyen jogcímen és milyen mértékben érvényesíthetik a munkaügyi perben kártérítési igényüket. A 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82-84.§-a szabályozza a munkáltató általi jogellenes felmondás jogkövetkezményeit, azt, hogy mit kérhet a munkavállaló, ha a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. A Kúria elkészítette véleményét, amely igen részletesen foglalkozik a kérdéssel, iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy mit kérhet a munkavállaló, ha a munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szünteti meg.
Az alábbiakban a kúria véleményét olvashatja a kérdésről:
3/2014.(III.31.) KMK vélemény a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseiről
A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 27. § (1) bekezdése alapján a munkaviszony munkáltatói jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdései értelmezéséről a következő kollégiumi véleményt alkotta:
1.) A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének az Mt. 82.-84. §-aiban szabályozott jogkövetkezményei tekintetében, illetve mellett megfelelően alkalmazni kell az Mt.-nek a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó XIII. fejezetét.
2.) Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, ezért ilyen igény érvényesítése esetén az elmaradt jövedelem kárelemeinek vizsgálata előtt a tizenkét havi távolléti díj mint felső összeghatár meghatározása lehet indokolt.
3.) Az elmaradt jövedelemnek az Mt. 169. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott elemei tételenként érvényesíthetők az egyes jogcímek és azok összegszerűsége megjelölésével. A munkavállalóra háruló bizonyítási teher keretei között a munkavállaló bizonyítási indítványa alapján a munkáltatót a bíróság kötelezheti a szükséges adatok és a rendelkezésre álló számítások szolgáltatására.
4. a) Az elmaradt jövedelem tételeit a kereset szerinti jogcímenként kell vizsgálni, és az ítélet rendelkező részében jogcímenként és összegszerűen elkülönítve kell feltüntetni. Az elérhető jövedelem egyes jogcímei szerinti tételekből külön-külön kell levonásba helyezni amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.
b) Az elmaradt jövedelem különböző jogcímű tételeinek összegét bruttó összegben, illetve ha az adott jövedelemtétel után a munkavállalót nem terheli személyi jövedelemadó, ennek megfelelően kell számításba venni. Az elmaradt munkabér meghatározásakor pedig annak bruttó összegéből levonásba kell helyezni a munkavállalót a társadalombiztosítási szabályok szerint terhelő járulékok összegét.
5. a) Az elmaradt jövedelem felső korlátjaként meghatározott tizenkét havi távolléti díj önálló jogcímű igényként nem érvényesíthető.
b) Az elmaradt jövedelem felső mértékének mint összeghatárnak a megtartása az e jogcímen belül a keresetben előterjesztett egyes tételek összegeinek összeadásával vizsgálható. A limit szempontjából az elmaradt jövedelem egyes tételeinek sorrendjét és összegszerűségét a keresetben előterjesztettek szerint lehet figyelembe venni.
6. a) A munkavállaló választhat, hogy az Mt. 82. § (1)-(2) bekezdéseiben szabályozott tételes kártérítési igényeket érvényesíti, vagy a kár bizonyítása nélkül a 82. § (4) bekezdésében meghatározott, a munkavállaló felmondása esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget, mint a jogellenes megszüntetés kompenzációs átalányát igényli.
b) A munkavállaló mind a tételes kártérítési igényén felül, mind a kompenzációs átalány iránti igényén felül jogosult a végkielégítés összegére az Mt. 82. § (3) bekezdésében előírt feltételek fennállása mellett.
Indokolás
1.) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A (2) bekezdés értelmében a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét. A (4) bekezdés szerint a munkavállaló az (1)-(2) bekezdésben foglaltak helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjának megfelelő összeget.
Ezeknek a jogszabályoknak az alkalmazása bizonytalanságot okoz a bírói gyakorlatban, mivel az Mt. a korábbi szabályokhoz képest jelentősen megváltoztatta a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit. A legjelentősebb különbség, hogy az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 100. §-ában főszabályként érvényesülő eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatás elrendelése és a jogerős ítéletig elmaradt munkabér és egyéb járandóságok munkáltatói megtérítése helyébe a kártérítés, és azon belül a limitált összegű elmaradt jövedelemre való jogosultság lépett, továbbá a munkaviszony nem az ítélet jogerőre emelkedése napján, hanem a jogellenes jognyilatkozat szerint szűnik meg.
Az Mt. a munkavállaló munkaviszonyának munkáltató általi jogellenes megszüntetéséből eredő igényét főszabályként kártérítésként kezeli, ezért a jogellenesség jogkövetkezményeiről rendelkező 82-84. §-ok mellett alkalmazni kell a törvénynek a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó XIII. fejezete szabályait. Így az elmaradt jövedelem megállapításánál irányadó a 169. §, valamint a 172. §. Ezek a szabályok arról rendelkeznek, hogy milyen jogcímű jövedelmeket lehet érvényesíteni az elmaradt jövedelem körében, továbbá az elmaradt jövedelem kiszámításánál miket kell levonni.
2.) A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének leggyakrabban igényelt jogkövetkezménye az elmaradt jövedelem, amelynek érvényesíthető összegét az Mt. 82. § (2) bekezdése a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjában korlátozza. A munkaügyi jogvitában az elmaradt jövedelem egyes tételeire vonatkozó bizonyítást megelőzően a törvényi limit összegét indokolt lehet meghatározni, az erre vonatkozó szabályok szerint bruttó összegben (Mt. 148. § – 152. §). Amennyiben ugyanis a tényleges elmaradt jövedelem láthatóan meghaladja a tizenkét havi távolléti díj összegét, úgy ez utóbbi lesz az elmaradt jövedelem címén megítélhető összeg, és szükségtelenné válik a bizonyítás lefolytatása a tényleges elmaradt jövedelem egyes kártételeiről.
3) Az Mt. 169. §-a megkülönbözteti az elmaradt jövedelem iránti igény érvényesítésénél a munkaviszony körébe tartozó elmaradt jövedelmeket, és a munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelmet.
A munkáltató a teljes körű reparációból következően köteles megtéríteni az Mt. XIII. fejezetében szabályozottak szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelemként az elmaradt munkabért és annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli ellenértékét, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabérén felül jogosult, feltéve, ha azt a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette (ide tartoznak tipikusan a cafeteria juttatások), a munkaviszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet kell megtéríteni [169. § (1) és (2) bekezdés].
Az elmaradt jövedelemként érvényesíthető kár ezen kárelemeit a keresetben jogcímenként elkülönítve kell összegszerűen meghatározni.
A Pp. 164. § (1) bekezdéséből következően a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésével okozati összefüggésben keletkezett kárának valamennyi elemét a munkavállaló bizonyítja. Ha azonban az egyes kárelemek összegszerűsége megfelelő okiratok, adatok hiányában a perben ésszerű határidőn belül nem tisztázható, nincs eljárásjogi akadálya – munkavállalói bizonyítási indítvány esetén – a munkáltató kötelezésére a szükséges adatok, és a munkáltató nyilvántartási és a bérfizetéssel összefüggő elszámolási kötelezettségeiből adódóan rendelkezésére álló számítások szolgáltatására [Mt. 155. § (1)-(3) bekezdés, 134. § (1)-(3) bekezdés]. Az ezzel kapcsolatos munkáltatói magatartás tekintetében a bíróság a Pp. 206. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével jár el, a jóhiszemű és tisztességes pervitel követelményére is tekintettel.
4. a) A jogellenes megszüntetés miatt fennálló munkáltatói kártérítési felelősség körében a jogellenesség jogkövetkezményeként az elmaradt jövedelem tételeit a kereset szerinti jogcímenként kell vizsgálni, és jogcímenként elkülönítve, nem pedig egy összegben lehet megítélni, mivel ily módon biztosítható az elmaradt jövedelem egyes jogcímei szerinti összegekből az Mt. 172. §-ban előírtak levonása, így különösen a megkeresett jövedelem, vagy az a jövedelem, amit a munkavállaló elvárhatóan megkereshetett volna. Így például az elmaradt munkabérrel szemben a megkeresett illetve elérhető munkabér, míg a cafeteria juttatással szemben a megkeresett cafeteria juttatás állítható.
b) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 1. § (3) bekezdése alapján főszabály, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles, ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt kivételes célok érdekében e törvény alapelveinek figyelembevételével csak törvény állapíthat meg. Az Szja tv. 69. § (1) bekezdése értelmében a béren kívüli juttatások (71. §) után az adó a kifizetőt – adott esetben a volt munkáltatót – terheli. Az Szja tv. 1. § (9) bekezdése előírja, hogy az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) az elmaradt jövedelemre tekintettel kifizetett, juttatott kártérítés, kártalanítás, kárpótlás címén megszerzett bevétel esetén az elmaradt jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni. Az elmaradt jövedelem egyes tételei eszerint az adózás szempontjából megőrzik eredeti jellegüket. Azt a kérdést, hogy egy adott jövedelmet, díjazást adójogi szempontból miként kell kezelni, nem az Mt., hanem az Szja tv. határozza meg.
Az előbbiekből következően az elmaradt jövedelem és a megszerzett jövedelem egyes különböző jogcímű tételeinek összegét jellegüktől függően bruttó vagy „nettó” összegben kell számításba venni, attól függően, hogy az adott jogcímű követelés személyi jövedelemadó köteles vagy sem. Az a körülmény, hogy a megítélt kártérítési követelés tekintetében a károsult munkavállalónak áll-e fenn személyi jövedelemadó kötelezettsége, a kifizető volt munkáltató és a volt munkavállaló tekintetében érvényesül, és a munkaügyi jogvita keretein kívül esik, ennélfogva az elmaradt jövedelem egyes tételei megállapításakor a bíróság nem vonhat le személyi jövedelemadót, azaz nem „nettósíthat”, és a perben a munkavállaló nem kötelezhető az elmaradt jövedelem egyes tételei, így különösen az elmaradt munkabér nettó összegű megjelölésére. Ez ugyanis ahhoz vezethet, hogy a kárigényt érvényesítő volt munkavállalónak az így kiszámított elmaradt jövedelemből kell majd adóznia.
A társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 21. § c) pontja szerint nem képezi a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási – és a munkaerő-piaci járulék alapját a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék). Ebből, valamint a káron szerzés tilalmának általános elvéből következik – azaz a volt munkavállalónak arra nyilvánvalóan nem lehet igénye, amire kár bekövetkezése nélkül sem lenne – hogy a jövedelmet pótló kártérítés egyes bruttó összegű tételeit a társadalombiztosítási járulékokkal csökkentve kell figyelembe venni. E körben a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria gyakorlata következetes, és az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 175. § (18) bekezdése ennek megfelelően rendelkezve kiegészítette az Mt. 172. §-át egy új bekezdéssel, a (2) bekezdéssel.
5.a) Az Mt. 82. § (1) bekezdésében előírt kártérítési felelősség és az elmaradt jövedelem tekintetében limitált munkáltatói helytállásból következően a 82. § (2) bekezdésében megszabott tizenkét havi távolléti díj a jogellenesség jogkövetkezményei körében nem önálló jogcím, hanem a munkáltatói teljes kártérítési felelősségnek az elmaradt jövedelem tekintetében felállított törvényi korlátja, azaz az elmaradt jövedelem egyes elemei együttesen ezen limiten belül érvényesíthetők.
b) Arra tekintettel, hogy az elmaradt jövedelem címén igényelhető kártérítés – 4.a.) pont szerinti tételek összeadásával számított – összegét limitálja a törvény, az elmaradt jövedelembe tartozó egyes kártételek összegeinek összeadásával ellenőrizhető a limit megtartása. Az elmaradt jövedelem limitjeként előírt bruttó tizenkét havi távolléti díj csupán egy összeghatár, ezért a limit megtartása is az elmaradt jövedelemhez tartozó kártételek összegeinek összeadásával állapítható meg. A limit mint mérték szempontjából összeadandó kártétel összegek szerepeltetését illetően nincs jelentősége annak, hogy az adott elmaradt jövedelemtétel a munkavállaló tekintetében adójogi szempontból miként minősül.
6. a) Ha a volt munkavállalónak a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt kára még nem keletkezett, illetve azt nem tudja vagy nem kívánja bizonyítani, a tételes kártérítési igények helyett az Mt. 82. § (4) bekezdésében meghatározott kompenzációs átalányt is követelheti. Ez az igény független attól, hogy van-e kára, így ilyen igény érvényesítése esetén a tényleges kár megléte a perben nem vizsgálható. A kompenzációs átalányra jogosultságot önmagában a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése megalapozza. A kompenzációs összeg a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg [Mt. 69. § (1)-(3) bekezdés].
b) Az Mt. 82. § (3) bekezdése előírja, hogy a munkavállaló a 82. § (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően jogosult a végkielégítés összegére, ha a munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy a munkaviszonya megszűnésekor a 77. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem részesült végkielégítésben. A két jogszabály összevetéséből az következik, hogy a munkavállaló nem csak a tételes kártérítési igényén felül, hanem a kompenzációs átalányon felül is jogosult a végkielégítés összegére.
Munkajogi kérdése van? Megszüntették a munkaviszonyát vagy felmondana a munkavállalónak? Szeretné, ha a felmondással minden rendben lenne? Munkajogi tanácsadás céljából keresse dr. Bodnár Lilla ügyvédet!
Bodnár Ügyvédi Iroda,
dr Bodnár Lilla ügyvéd, munkajogász
Hívja irodámat:+36706323540
Minden, ami munkajog!
Telefonon, illetve e-mailben nem adunk jogi tanácsot. Jogi tanácsot kizárólag előzetes időpont egyeztetést követően az ügyvédi irodában adunk.
